impetum.hu

Madár János versei

Impetum.hu
   Home  >

VÉGÜL

Az embernek végül se háza, se hazája. Se világot megváltó szava. Nyelve alatt csak elhagyott tájak. Szülőföld csöndje és hava. Didergő lelke az égig ér, élte – ha volt – csak ennyit ér. *szerk.: ha a lélek égig ér, akkor az már sokat ér.

ARCUNKBÓL VIRÁG LESZ

Az idő véget ér bennünk. Megtörténik velünk is a csönd, szemhéjak ítélete. Arcunkból virág lesz vagy fekete föld. Az utolsó tavasz törékeny vére. Hiába menekülsz gyermekek arca mögé. Tekintetedből kiűzetik a fény. És az éjszaka hatalmas rögöket görget rád. Hogy a rend nyirkos enyészete épüljön tovább.