impetum.hu 

Siska Péter versei

  A láthatatlan ország Nyitva az ablak. Egy nő odakinn ruhát tereget a sötétben. Tompa szorongás az ég – túl sok az igazság a csillagokban. Szemben ülünk az asztalnál. A lámpa néha világít fölöttünk. Egymást nézzük. Halhatatlanul. Gyermekkor Egy másik életben Isten volt az apám. A szomszédokhoz járt napszámba és pálinkáért. Esténként anyámmal sokat hallgattuk, a hetedik égről mesélt, szelíd, kásás hangon. Valamelyik nyáron aztán kifordult a szó a szájából, és nem szólt többet. Utána már csak azt hallottuk, hogy a rovarok odakinn a fák leveleit rágják. *szerk.: Egymást nézzük. - poesia pura 
Impetum.hu
    Home  >