impetum.hu 

Aranyi László

idill

          Egy-két gyakorlott nyisszantás,                             s elválik a törzstől a fej. Hogy az örökké jókedvű fejaszaló horgas hegyű nyársán        vicsorítson.                      Valamiféle „Úr” megbízásából jött,               de népünk csak a Tűz, a Levegő, a Víz és a Föld szellemeit                      fogadja el fölöttünk álló minőségként. Az idegen istenség szolgája nálunk „hosszú disznó”. Hízott testét felfaljuk, húsa húsunkká válik!        Alvadó-félben lévő vérét összegyűjtik a tökhéj-teknők. Amit tudott, mert átvergődött a határtalan,                      lélegző tengeren,        a mi tudásunk. Bűzlő, penészes odvakat megjárt, aszott, kukac-szerű pöcsén papnőnk mosolyog. Mert az ő                       szüzessége nap mint nap újjászületik               a szerelem korlátlanságától.                Csak egyetlen törvény létezik: egyensúly   az érzékelhető és a mindenütt megbúvó világgal.        Életünk végtelenített orgazmus… *szerk.: vergődni lélegző tengeren… szeretjük ezt a képet.
Impetum.hu
  Navi   Home  >
Próza   > Vers     > Sakrosant >