impetum.hu 

Reflexió 

Barna T. Attila

Meszesgödör

Sikoltozó esővel szeretkezik a táj Ágyam derengő meszesgödör a félhomályban Arccal előre zuhanok Tarkónlőtt a magány

Jóna Dávid

A halál utáni reggel

Barna T. Attila Meszesgödör című versére Leszakadt égnek, hulló könnyeiben megtisztul a táj, a tarkódon érzed a pillanatot, s végig ég, majd deréktáj, kését mártja húsodba a magány, pedig még az elején vagy, alig túl az egyharmadán. Arccal előre zuhansz, de ágyban ér a reggel, már a fürdőszobai tükrödben grimaszolsz meztelen seggel, és versed mögé ülsz sietve, hisz diktál, a halálod meg dühös Rád, már megint nem ittál. A vers aztán megtisztít, ahogy íratja magát, a napnak lázában égő fénysugarát érdes szavakba tölti, s az elképzelt halálodat késlelteti: csendességgel túlüvölti. *szerk.: érdes szavakba tölteni - ez a költő dolga
Impetum.hu
    Home  >