Impetum.hu

  Navi
  Home >
  Vers   >   Vers   >   Vers   >   Próza >

sakrosant

Impetum.hu

 Kalász István 

Miniatur

Buli, konyha, Youtube-ról szól zene, drága whisky, aztán egyszercsak ... mindenkinek van egy álma… szól Dylan, Dead Can Dance után, zavar a logaritmusban, mondja valaki. Nevetünk. És dúdoljuk… van egy álma… Aki dohányzik, kihajol az ablakon, ki a sötétbe, aztán megint jön a mi zenénk… come writers and critics, who prophesize with your pen…
G. ellenzéki volt. Írt posztokat, röplapokat, hogy ez így nem mehet tovább. 1968 követője volt. G. váratlanul ösztöndíjat kapott, a három éve megjelent kötetére ezüst díjat. Aztán „A politika és a művészet szabadsága…” konferenciára delegálta a minisztérium. Szófiába. G. elfogadta, elment. G. átállt, mondták erre követői. És egy munkatárs a hivatalban becsukta G. aktáját, majd feltette a polcra.
 Mert mozog a föld, azért… mondta az igazgató új barátnője, miután mellélőtt. A  titkárok röhögtek, az őz futni kezdett a tisztáson át. A fák felé. De nem mozog,  mondta az igazgató, a vállához emelte a puskát, célzott és meghúzta a ravaszt.