impetum.hu - 

 Aranyi László verse

A HOLD

(Tarot, Nagy Arkánum XVIII.)            … keresd, keresd, Pestis-pajtás! A teremtő erejű mámor extatikus,                             dionűszoszi gyönyörét várta.                              De később pondrónyivá              zsugorodott,                      s bénultan alámerült,               foszló-málló karikatúrák közé, a zsarnoki víz mélyére. Látásunk a vakság legendája.        A holt az életet mímeli. Az érzékelhető képlékeny káprázat. A Hold gyökértelenül csetlik-botlik.        A Hold válik egynemű, összerágott gyökérzetté.                                                                       Lyuk előttem, lyuk utánam,                                                       Pestis pajtás, keresd, keresd…                                                                     Tántorgó köréből kilép                      az apró fényforrás, síkos tapintású, viaszszerű        földi maradványon időz, szétfeszíti a kihült, hájas combokat, mohón keresi a termékenység kapuját. S ekkor váratlanul elnyeli,               ami már rothadásnak indult,        életünk így eggyé válik a halállal… A széteső anyaméhig vezető                    alagút a fröccsenő, forró lávától újra éled. Akit önkényuralom szült, fertőzött. Előbb-utóbb        üldözöttből üldözővé válik. Ahogy Hüpatiát is meglincselte a felbőszült, alexandriai        Krisztus-hívő csőcselék.        Lyuk előttem, lyuk utánam,       Pestis pajtás, keresd, keresd… Keresd! Brașov felé vonult a „nyársaló” Vlad,         te sem volnál különb, ugye, „új géniusz” a Kárpátokból?        Minden forradalom égető gyalázata a „Wille zur Macht” :                       aki elkergeti az elnököt, a führert, a bankok uzsorásait,        hogy helyüket elfoglalja,                aki a zsarnokság struktúráit megőrizve öl elnyomót,        nem szabadságharcos, csak egy nyomorult bűnöző…  
Impetum.hu
    Home  >