impetum.hu - 

Pethes Mária versei

Eucharisztia

 
Impetum.hu
    Home  >
ebben a létszuterénben sem leszek krémbajnok kizárólag szódrogot használok öngyulladásos költőelemem van és könnygyújtóval rendelkezem megtart a Bazilika cetháta és azért imádkozom hogy sose maradjak szóvirágtalan még akkor sem ha tudom csak kussra van jussa a könyvesboltok legalsó polcaira száműzött szellemi igáslovaknak akik hiába mártogatják lelkükbe megtisztítani a világot hogy két ujjuk közül adják egyél nyájas versfaló ez itt az én lelkem mely érted adatik *az Aláírom a szabadság teret című kötetből

furcsa idő

ki tudja mit forral magában az az ország ahol mindenkin ekelőjoga megmondani a magáét de a messze szálló szavakat nem követik változások ahol a települések határai összeérnek a telhetetlen temetőkkel a csöndben meglapuló házakkal az ablakokból sugárzó lámpafény melegével ami hazahívja a mozgássérült poézist bár a legjobb költők rabjai az alkoholnak a hírnévnek vagy elhülyülnek vagy irodalmi társaságokban elnökölnek vagy otthonaik elefántcsonttornyában sértődötten ücsörögnek furcsa idő ez gyorsan gördül ahogy lejtőről a mohába göngyölt vándorkő csupán a természet vigasza nő a vízszintesen szakadó esőben gubbasztó virágok számára egyszerre valahonnan egyetemista álcában felbukkan isten végre felhagy a filozofálgatással begyógyítja a papás-mamást játszók bibijeit csak hagyják abba a sírást nem adnak senkinek semmit a vérszegény versek és ha íróik mégis jutni akarnak valamire a jólétről kell szólniuk pedig karámok és vermek világa ez ahol egyesek emberré mások embertelenné válnak *Készülő, 22. kötetből, címe: Szuperszonikus angyal *szerk.: (Kés) élesen aktuális.