impetum.hu 

 Köves István

Bolond bodobácsok

Hová lettek a harangozók? Ki készül ma harangozónak? Készül egyáltalán valaki ma harangozónak? Az, aki készül, a harangszót szereti vagy Istent? Talán csak a hajnali ébredést, a hars kelést, hiheti, fontos: nyújtózó mozdulatával ő indítja a napot. Pedig milyen szépen, szívhez szól a harangszó! Felénk kiváltképp, a hegyek között üzenve versenyeznek a tornyok, visszaverődő hangjuk, nyomában sértődve vijjognak a fölvert vércsék, oszlik a köd, csak a völgyekben lapul gomolyogva, tétován bólogatnak a melengető fényben a templomfali repedésekből előbátorkodó, ölni kész szarvasbogarak, lábukat rázogatják a várakozó orrszarvú kitin-lovagok, bolond bodobácsok rohanvást ütközve pattognak vadul. Távolabb is támad ugyan még a kongás hangja, pedig, mondják, arra már rég üres a harangláb, se réz, se bronz, csak magnóról a digitalizált hívás, nem kell több önteni ágyút, eztán majd rakétákkal ritkítja magát a művelt emberiség. A nyárikonyhákban itt még friss vízzel indul a nap, versenyt harákolnak, szörcsögnek a horpadtszűrőjű kávéfőzök, özvegyek izzadt álmai lebegnek, a kanálka kockacukorra koccan,  s dunyha alatt az ótvaros fejű kisunoka arról álmodozik, hogy tévészerelő legyen, vagy harangozó. *szerk.: oszlik a köd, oszlik az álom 
Impetum.hu
  Home   >